Az egyetemi katedrákhoz szokott szerző kiapadhatatlan mesélőkedve a kávéházi sztorik szintjére emeli a legdrámaibb eseményeket is. Tudja, hogy kell lebilincselni a hallgatóságot – ezzel segít megérteni-megismerni a felfoghatatlant is.
Ungvári szellemesen megírt anekdotakötete rég elfeledett históriákat porol le, megmentve ezzel a múló idő vasfogától, s sziporkázó stílusban eleveníti fel a napjainkra már irodalom- és színháztörténeti vagy épp politikai történéssé merevedett, de valójában mind a mai napig élő és eleven sztorikat. Távoli és közel múlt, személyes és nemzeti történelem fonódik eggyé e könnyed stílusban megírt kötetben. Ungváriból a maguk természetességével „ömlenek ki” a történetek, melyeknek olyan főszereplői vannak, mint Illyés Gyula, Németh László, Darvas Lili vagy – hogy csak néhányat említsünk a megidézett történelmi személyek sorából – Rákosi, Aczél. És számos külföldi híresség – pl. Koestler, Steinbeck –, no meg a kortársak…
