Déry Tibor 1964-től 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb – eddig kiadatlan írással is kiegészített – gyűjteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeiről szólt – de nem annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oly távol eső témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élő, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelősségérzete,önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelőtt mesterségének tisztelete. „Mit őrizzen meg az író fiatalságából késő napjaira is? – kérdi Déry Tibor. – Egyet őrizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülődöm.”
Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életműsorozat utolsó kötetébe összegyűjtött írásai.
