Hogy mégse álljunk Epikurosz ócsárlóinak népes seregébe, Goethének az a tétele tartson vissza, hogy minden erőfeszítés bizonyos mérvű vaksággal jár együtt és hogy az élet folyama hoz olyan helyzeteket, amelyekben valóban idejétmúlt, merev, életpusztító és vak minden heroizmus, mert csak a fesztelen, ernyedt lebegés adhatja meg a szellemnek azt a frissességet, nyíltságot és fogékonyságot, amely szükséges ahhoz, hogy az istenek ajkáról vagy önmagunk legmélyéből meghallhassuk az újra és mindig eljövő és mindig ismeretlen új „világ” üzenetét. A Kert isteni nyugalma ilyen átfogó és újszerűségében megragadó kitekintést biztosított az emberi élet játékaira: azért lettek az itt következő levelek monumentális művek, ma is vallott tudományos, filozófiai, politikai és világnézeti rendszerek alapzatává, mert nem a cselekvés lázában, hanem a tiszta látás kikötőjében születtek. (Sárosi Gyula)
