Valamennyien boldog és az élet kihívásaira sikeres válaszokat adó felnőtteket szeretnénk gyerekeinkből. Szemünk fénye már óvodásként úgy kezeli a tabletet, hogy elbújhatunk mellette, iskolásként különórán gyakorol idegen nyelveket, edzésről edzésre rohan, és korrepetálásra jár azokból a tárgyakból, amelyek kevésbé mennek neki – hiszen a maximalizmust nem lehet túl korán elsajátítani. Vagy mégis? Tulajdonképpen mi az, hogy „túl korán”? A gyerekeket egykor kis felnőtteknek tekintették, és a felnőtt világ logikáját igyekezték rájuk erőltetni. Manapság ismét ez a helyzet: a gyermekkort a megszűnés veszélye fenyegeti. Loholó világunkban már a legkisebbek is loholnak. Miközben arra vágyunk, hogy szilárd alapokra építkezhessenek, kirántjuk a lábuk alól a talajt, és kihívástól kihívásig kergetjük őket. Elfelejtettük volna, hogy a legfontosabb feladatuk a szabad játék és a kibontakozás? David Elkind mára klasszikusnak számító könyve, a Hajszolt gyerekek arra keresi a választ, hogyan óvhatjuk meg gyerekeinket a modern világ okozta stressztől, a média sugallta hamis ideáloktól és a kortárs csoport nyomásától. Mit tegyünk, ha általános iskolás lányunk mindenáron sminkelni szeretné magát, fiunknak pedig határozott elképzelései vannak kedvenc ruhamárkáit illetően? Tényleg akkor bánunk egyenrangú félként csemeténkkel, ha megosztjuk vele kétségeinket és szorongásainkat? Valóban gondoskodóak vagyunk, ha terápiára küldjük problémás gyerekünket? Lassítsunk le! Ne akarjunk edzők vagy tanárok lenni! Legyünk egyszerűen csak szülők, hogy gyerekeink is úgy viselkedhessenek, ahogy viselkedniük kell: gyerekként. David Elkind a massachusettsi Tufts University professzora, fő szakterülete a gyermeki fejlődés. Tudományos munkásságát világszerte elismerik, népszerűsítő gyermeknevelési könyvei és előadásai pedig szülők tízezreinek nyújtanak segítséget. Cape Codban él feleségével él, három fia és négy unokája van.
