Karinthy Márton írja az Ördöggörcsben, hogy Kosztolányiné egész életében Karinthy Frigyesbe volt - reménytelenül - szerelmes. A szenvedélyes hangú, szubjektív életrajz a mindenki által csodált zseni mindennapjaiba vezet be.
„Az egyetemen Babits, Juhász, Zalai Béla voltak jó társai, de az egyetemi évek után, amikor már teljesen szárnyra kelt, megtalálta azt a barátot, akivel leginkább rokonnak érezte magát, aki cimbora is volt, kedves, eszes, csibészes pajtás, akivel játszani lehetett, gyerekszoba-csínyeket elkövetni, akit azonban egyben becsülni is lehetett, egyenrangúnak tudni a művészetben. Ez a két évvel fiatalabb barát és cimbora Karinthy Frigyes.
Megtalálták egymást és attól fogva nem váltak el. Éjjel-nappal együtt voltak. Barátságuk már valósággal legendássá vált, tájékozatlanabbak gyakran összecserélték kettejük nevét, s még ma is többnyire együtt emlegetik őket, és még ma is megesik, hogy engem – például – Karinthynénak szólítanak. A teljesen tájékozatlanok olykor Kazinczy úrnak mondják Karinthyt, sőt Kazinczky úrnak, s némelykor tréfából az uram is így szólította őt.”
(részlet)
