Holländer Margit tizennyolc esztendős volt, amikor 1944 nyarán elhurcolták. A fiatal lány a vidéki zsidó közösség azon elenyésző hányadához tartozott, akik túlélték a deportálást. Margit megjárta Auschwitz-Birkenaut, Bergen-Belsent és Salzwedelt, csodálatos módon hazatért, és úgy döntött: napló formájában kísérli meg mondatokba foglalni a rettenetet. A csaknem százoldalnyi terjedelmű, rajzokat és térképeket is tartalmazó kézírásos szöveg ceruzával készült 1945 és 1946 között, majd 1962-ben, legépelésekor további részletekkel egészült ki. A Huhák Heléna és Szécsényi András által feldolgozott hagyatékból született Lágerutazás című kötet megrázó és hiteles forrás: nem a téma művészi vagy tudományos értelmezése, hanem egy egyszerű, munkás származású fiatal lány közvetlen hangvételű elbeszélése. A naplóból összetett képet kaphatunk többek közt a koncentrációs és munkatáborok zárt társadalmáról, a végtelennek tűnő, kizárólag utazások és érkezések szabdalta idő tapasztalatáról és a helyszínekhez való kötődésről, illetve a tábori térélmény megváltozásáról. A szerzőről és történetének hátteréről, a szöveg értelmezési lehetőségeiről és a közreadás nehézségeiről a kötet végén található tanulmány szolgál adalékokkal. Holländer Margit naplója nemcsak a holokauszt átélését segíti teljesebben megértenünk, hanem a deportálás, a felszabadulás utáni átmeneti időszak és a hazatérés komplexitását, bonyolultságát is híven szemlélteti. A kötet a halál és a túlélés, a szabadság és a rabság, az SS-tisztek és a foglyok ellentétének leegyszerűsítő felmutatása helyett a vészkorszak történeteinek sokszólamúságára hívja fel a figyelmünket.
