Egy élénk, bódító emlék hasít belém néhány évtizeddel ezelőttről: hatéves vagyok, Erdélyben, a nagyszüleim falujában. Egy napsütéses reggelen a hátsó kertbe igyekszem, a nagyszüleim méhészete felé, ahol mindenféle zöldséget és gyümölcsöt is termesztettek. Odatalálok, letépek egy hatalmas, érett paradicsomot, kizárom az időt, elfelejtek mindent. Belenyomom az arcomat és átadom magam a paradicsomnak. Olyan finom az illata, mint semmi másnak! Úgy érzem magam, mintha egy más világba csöppennék, addig majszolom míg el nem fogy teljesen. Minden mást továbbra is kizárva már a következőn jár az eszem… Néhány perc múlva, az idilli pillanat szertefoszlik, ahogy a méhek ébredni kezdnek, a száznál is több kaptár sokezer lakója egyre hallhatóbban kirepül, zümmög. A helyzet fokozódik: úgy érzem, a fullánkhadsereg csak engem akar elkapni, így gyorsan tudatosul bennem, hogy ideje visszaosonni a házba.
Valószínűleg ez a rövid, álomszerű emlékem az első a paradicsomról. A nyár szabadsága, a lágy szellő, a friss reggel, a paradicsom íze és illata, és a kaland, hogy titokban lopództam be érte és szereztem meg, mind ennek a pillanatnak az újraélésére ösztökél. Ezen vágyam, hogy visszakerülhessek ebbe az idilli pillanatba, rendre visszatér, sóvárgok. Időgép híján be kell látnom, hogy valamit tennem kell azért, hogy ezt az emléket újraélhessem, s mint rájöttem ennek a legkézenfekvőbb módja a paradicsomültetés és -termesztés, körülményektől függetlenül. Visszatérve a mába: boldogan jelenthetem, hogy megtörtént; évek óta többször is, újra és újra, és egyre nagyobb sikerrel és örömmel termesztek paradicsomot.
A könyv célja tehát:
- hogy motivációt nyújtson egy kis kertészkedésre, még akkor is, ha csak egy pici és árnyékos hely áll csak rendelkezésre,
- hogy bemutassam azokat a fajtákat, amelyekkel érdemes árnyékos környezetben is próbálkozni.
Ez a könyv azoknak a paradicsomkedvelőknek szól, akiknek nem a legoptimálisabbak a körülményeik, de mégis ki akarják próbálni a paradicsomtermesztést akár árnyékban is.
