A Sötétség délben az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a Párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni, de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, és az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt?
„Tipikus XX. századi közép-európai érzékenységgel volt megáldva: gyökértelen, szofisztikált, ambiciózus, önmagában kételkedő, élményekre éhes, szenvedélyesen politizáló, kétségbeeséstől gyötört ember volt." (John Banville)
„Fő témája: hogyan rontja meg a forradalmakat a hatalom korrumpáló hatása, s ugyanakkor a sztálini diktatúra különleges természete egészen odáig űzte, hogy már-már pesszimista konzervatívnak lehet nevezni." (George Orwell)
„Arthur Koestlerről azt lehet tudni, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb hatású írója volt." (Vágvölgyi B. András)
Arthur Koestler (1905–1983) Budapesten született, számos országban élt, de angol íróként vált egy csapásra világhírűvé Párbeszéd a halállal című önéletrajzi kötetével, és a háború után végül Londonban telepedett le. 1940-es fő műve, a Sötétség délben felkerült a Times Literary Supplement ezredvégi listájára is, amelyen a második világháború utáni száz legfontosabb könyv szerepel. Színpadi változatát sikerrel játszották a New York-i Broadwayn. Újságírói munkássága, társadalomfilozófiai és történeti gondolatai, valamint természettudományos ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős.
