Az edzői munka speciális felkészülést és tudást igényel. A hivatására valamit is adó szakember tisztában kell legyen avval, hogy más emberek - a sportolók - szakmai eredményességének és egészség megőrzésének felelőssége nyugszik rajta. Nem az az igazi edző, aki általános, mindenki számára triviális sportági megállapításokat tesz a
televízió stúdiójában vagy a pálya szélén. Az az igazi edző, aki fel tudja készíteni játékosát a várható nehéz feladatok leküzdésére technikai, taktikai, mentális és kondicionális oldalról egyaránt, miközben biztosítani tudja számára az élettani funkciók állandó és folyamatos magas szintű fejlesztését – egészség károsítás nélkül. És lehetőség szerint sportági környezetbe és eszközrendszerbe illesztve.
Ennek ismeretét nem lehet a sportágból játékosként automatikusan megszerezni. Ezt csak meg lehet tanulni. Ha van honnan és ha van rá belső igény. A másodikat sajnos nem, viszont az elsőt biztosíthatják a hasonló igényességgel és alapossággal összeállított szakkönyvek.
A kondicionális fejlesztés nagyon ingoványos terület. Általában a régi dogmák mentén felépített „alapigazságok” vezetik az ilyen irányú edzői munkát. A jól megválasztott edzés módszerek és terhelési összetevők mentén fejlődik a játékos és csapat. Ha valami azonban nincs a helyén, akkor jön a sikertelenség és a magyarázkodás. Ezen a területen nem elég a sportági „bla-bla”...
A tudomány minden területe állandóan fejlődik. A sport is ilyen. Sporttudományos szakemberek, kutatók keresik napról-napra az új lehetőségeket és módszereket a teljesítőképesség fokozására. A környezet azonban az új ötleteket, módszereket általában először fanyalgással és kétkedéssel fogadja. A kipróbálásig kevesen jutnak el, egyszerűbb az újat élből elutasítani és magyarázni, miért nem jó. Az igazi szakembert azonban a kíváncsiság hajtja:
Ez tényleg hasznos, hoz eredményt, működhet az én sportágamban is?
Klink Zoltánnal akkor találkoztam, amikor az edzőképzést és az U20-as nemzeti válogatottat vezettem. Érdekesnek találtam a kondicionális fejlesztés területét átfogó filozófiáját és módszereit. Valamint érdekesnek és értékesnek találtam motiváltságát, elhivatottságát, szakmai fanatizmusát és személyiségét is. Elkezdtünk együtt dolgozni és az általa képviselt módszereket a válogatott felkészülésébe beépíteni. Az új-zélandi U20-as VB-re kialakított közös edzőtáborok során napi szintű, egyénre szabott fejlesztési programokat indítottunk be a játékosok számára. Nehéz volt és nagyon érdekes. Rövid idő alatt mutatott eredményeket és fejlődést. Sajnos a teljes programot már nem sikerült befejeznünk, tőlünk kívülálló okok miatt. Azonban szakmai kapcsolatunk folytatódott az edzőképzésben és tart mind a mai napig.
Mivel magam is 25 éve a sportági felkészítés területén dolgozom, ez idő alatt folyamatosan kerestem a területet érintő szakirodalmat. Ez sokáig csak külföldön volt fellelhető, onnan kellett beszerezni, megértése nyelvtudást igényelt. Viszont a mindig friss szakmai irodalom és a kondicionális fejlesztés, periodizáció alapos szintű tanulmányozása és ismerete biztosította az eredményeket, fejlődést és sikereket.
A szerző által összeállított szakmai anyag átfogja a terület teljes vertikumát. Hasznos lehet tanulmányozása a kezdő, tanuló edző-jelölteknek az alapok elsajátításához, megértéséhez és hasznos a már tapasztalattal rendelkező edzőknek is ismereteik felfrissítéséhez és bővítéséhez. Ezeken felül új gondolatok születéséhez, inspirációhoz és aktív kipróbáláshoz. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik nyitottak az új dolgok befogadására, készek elgondolkodni dolgokon és összefüggéseken és akik felelősséget éreznek a jövő sportolói generációjának felkészítéséért, valamint a magyar labdarúgás fejlődéséért.
Zolinak pedig kívánok további jó kutatást, sok kitartást a munkájában és eredményes pályafutást minden őt érdeklő
területen.
Baráti öleléssel
Szalai László
