A magyar történelem kétségtelenül legnagyobb tragédiája az 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban aláírt békeszerződés, melynek értelmében a történelmi Magyarország elveszítette területének mintegy hetven százalékát és lakosságának kétharmadát.
Vakulya Norbert történelmi regényében kiterjedt kutatómunka alapján rekonstruálja a békediktátum elfogadásához vezető világ- és belpolitikai eseményeket, a déli és keleti frontokon harcoló magyar seregek fegyverletételétől kezdve az őszirózsás forradalmon és a kommunista diktatúra véres tombolásán át Horthy Miklós kormányzóvá választásáig és az új, csonka Magyarország megszületéséig.
A fordulatokban gazdag, izgalmas történet igyekszik átfogó képet festeni a korabeli Magyarország viszonyairól. Hősei között ugyanúgy megtalálhatóak a történelemkönyvekből jól ismert alakok – Tisza István, Károlyi Mihály, Ady Endre, Teleki Pál, Kun Béla, Horthy Miklós –, mint azok a kisemberek, egyszerű katonák, munkások, parasztok, polgárok, akik csak sodródni tudtak a történelem viharával, és a legnagyobb vesztesei voltak a háborúnak és a békének egyaránt.
